Ne csak az időjárás tréfáljon velünk áprilisban, mi is vegyük át a bolondos hangulatot. A kisbabák, kisgyermekek nagy kacagással fogják díjazni a vicces, hangutánzó, nevettető verseket. Játsszunk bátran a hangunkkal! Mosolygós áprilist kívánunk mindenkinek!
Kányádi Sándor: Kelekótya-lapótya*
Serpenyőben a lapótya,
lesi, várja Kelekótya.
Silleg-süllög a lapótya.
Mit sündörögsz, Kelekótya?
Megfordítják a lapótyát,
pirongatják Kelekótyát:
– Várj sorodra, Kelekótya,
nem sült meg még a lapótya!
Csak nem tágít Kelekótya,
markában már a lapótya.
Ja-jaj, éget a lapótya! –
Jajveszékel Kelekótya.
*Reszelt burgonyábol kevés lisztel kevert, olajban ropogósra sütött lapos lepény.
Felvidéki népköltés
Ettyem-pettyem potty,
Mosogató rongy,
Mért nem jöttél hamarább,
Kaptál volna cukorkát.
Én egy kicsit kaptam,
Tarisznyámba raktam,
Mire haza totyogtam,
Mind elpotyogtattam.
Nemes-Nagy Ágnes: Szorgalom
Mi kopog?
Mi kopog?
– Harkály vagyok, kopogok.
Nem is tudom, mióta
vár rám ez a diófa.
Mi ragyog?
Mi ragyog?
– Hát nem tudod, ki vagyok?
Béka vagyok, leveli,
ki a fiát neveli.
Kányádi Sándor: Róka-mondóka
Volt egy kicsi kakasom,
elvitte a róka.
Jércém is a tavaszon,
elvitte a róka.
Volt egy ludam, jó tojó,
elvitte a róka.
Récém, tóban tocsogó,
elvitte a róka.
Gácsérom és gúnárom,
elvitte a róka.
Semmim sincsen, tirárom,
vigye el a róka!
Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok
Juli néni, Kati néni
– Letye – petye – lepetye! –
Üldögélnek a sarokban,
Jár a nyelvük, mint a rokka
– Letye – petye – lepetye! –
Bárki inge, rokolyája
– Letye – petye – lepetye! –
Lyukat vágnak közepébe,
Kitűzik a ház elébe
– Letye – petye – lepetye!
Romhányi József: A bűnbánó elefánt
Az elefánt elmélázva
a tópartra kocogott,
és nem vette észre lent a
fűben a kis pocokot.
Szerencsére agyon mégsem
taposta,
csak az egyik lábikóját
egyengette laposra.
– Ej de bánt, ej de bánt!
– sopánkodott az elefánt.
– Hogy sajnállak,
szegényke!
Büntetésül te most tízszer
ráhághatsz az enyémre!
Kányádi Sándor: Kérdezgető
– Hallod-e, te kis kovács, mit kopog a kalapács?
Hallod-e, te kis kovács, mit kopog a kalapács?
– Azt kopogja, kippre kopp, csengős csikós patkolok.
Azt kopogja, kippre kopp, csengős csikós patkolok.
– Hallod-e, te kis kovács, mit dohog a kalapács?
Hallod-e, te kis kovács, mit dohog a kalapács?
– Azt dohogja, döndeleg, ekevasat élezek,
Ekevasat élezek, mert a tavasz közeleg.
Kányádi Sándor: Gágogó
Baktat, kocog a csacsi,
diceg-döcög a kocsi.
Árok partján a liba
azt gágogja: taliga,
kicsi kocsi, taliga,
a csacsi nem paripa!
De csak kocog a csacsi,
diceg-döcög a kocsi,
csak a kerék mondja, hogy
kityi-kotyi, kityi-koty,
ha liba vagy, csak totyogj!
Fésűs Éva: Békanóta
Békakirály papucsának elveszett a párja,
nézi erre, nézi arra, seholse találja.
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
Szalajtották a kis gyíkot, nézze meg az árkot,
keresték a náderdőben szitakötő lányok.
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
Nem találják a papucsot sehol a világon,
ezért ugrál békakirály ma is mezítlábon!
Kereste a gyereke,
ebihalak serege,
egy se lelte, úgy elnyelte
fekete tó feneke!
Brekeke!…
Weöres Sándor: Haragosi
Fut, robog a kicsi kocsi
Rajta ül a Haragosi,
Din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
Din don diridongó.
Fut a havon a fakutya,
Vele fut a retyerutya,
Din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Leröpül a retyerutya,
Din don diridongó.
Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató
Ez a cinke oly picinke,
falevélbõl van az inge,
pókhálóból a szoknyája,
makkhéjból a csizmácskája.
Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.
“Apám – így szól a kis bálna -,
hadd mehessek el a bálba.”
“Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer.”
Mért tanulnak a kis vércsék?
Azért, hogy a leckét értsék.
Tanítójuk egy hasas,
pápaszemes, lomha sas.
Megy a hajó, nézd a nyulat:
Lepencéig rajta mulat.
De a dühös orángután
kiszáll nyomban Horány után.
A hód arcán enyhe pírral
csókolódzik a tapírral.
Rosszalja a jegesmedve:
– Nem vagytok még megesketve!
– Szorgoskodnám – szól a hangya -,
ha a tücsök békén hagyna;
de rázendít folyton s újra:
táncolunk a rock and rollra.
Mért cikáznak a kis fecskék?
Hogy az eget kékre fessék.
S ha mindenütt van már festék,
“Kész a tavasz” – jelenthessék.
– Édes párom, adj egy csókot
– kéri Pókné a zord Pókot.
– Elkapott a méreg sodra,
nem szomjazom a csókodra.
inkább egy jó korsó serre.
Készülök a válóperre.
“Ne ugrándozz, ne táncolj,
ne bomolj,
az iskolás fiúcska mind komoly.”
Garázda kölykét inti így a moly.
Fekete az ablakpárkány,
rákönyököl a kis sárkány;
hat feje néz az utcára,
egy a leckét bent biflázza.