Az ősz csodaszép színei, illatai és érzései számos költőnket megihlették, s közülük sokan gondoltak a legkisebbekre is. Verscsokrunkba kellemes hangzású, játékos verseket gyűjtöttünk, amelyek mind a babák, mind a kisgyermekek kedvencévé válhatnak.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban? 
Nem lakhat ott bárki, 
Csak Dióbél bácsi. 
Ha rácsapsz a dióhéjra 
Kinyílik a csontkapuja 
És cammogva előmászik 
Vén Dióbél bácsi- 
Csak a szádat 
Tátsd ki! 
Hamm!

Így játszd:

Babával: vedd ölbe a kisbabát és a kezecskéit külön-külön fogd a markodba. Mozgasd a kezeiteket a mondóka ütemére. „Ha rácsapsz a dióhéjra” – óvatosan koccantsátok össze a két öklötöket. Amikor kinyílik a csontkapu, tárd szét a baba kezeit. A mondóka végén tégy úgy, mintha meg akarnád enni az apró kezecskéket: „hamm, hamm, hamm”.

Kisgyermekkel: a gyermek kezdetben utánozza a felnőttet, majd önállóan is játssza. Bal kezünket ökölbe szorítva mondjuk a mondókát, az elején kukucskálunk, hátha meglátjuk Dióbél bácsit. „Ha rácsapsz a dióhéjra”: jobb kezünkkel rácsapunk az öklünkre. Az kinyílik, s Dióbél bácsi cammogását, jobb kezünk ujjaival lépegetve játsszuk el a bal tenyerünkön. A végén úgy teszünk, mintha bekapnánk a diót.

Weöres Sándor: A galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Így játszd:

Ez a vers kiválóan alkalmas ölbeli höcögtető, lovagoltató játékra. A kisbabát vagy a kisgyermeket az ölünkbe vesszük és a vers lüktetésére térdünkön lovagoltatjuk. Ha a baba még nem tud stabilan ülni, vegyük a karunkba és a lüktetést állva, térdrugózással érzékeltessük.

Csanádi Imre: Levélsöprő

Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél.
Földre szökik,
szemétnek, –
aki éri, ráléphet.
Sziszegő szél
söpri -hajtja,
hullongó hó
betakarja.

Így játszd:

Babával: a fekvő baba felett ujjainkkal eljátsszuk, hogyan szitál, ereszkedik a köd. „Sziszegő szél söpri, hajtja” – finoman végigsimítjuk a babát a fejecskéjétől a lábáig, majd vissza. Az utolsó két sornál betakargatjuk, a vers végén megpusziljuk.

Kisgyermekkel: ujjainkkal eljátsszuk a ködszitálást, közben leguggolunk. „Földre szökik szemétnek” – felállunk, majd nagy dobbantásokkal eljátsszuk a következő sort: „aki éri, ráléphet”. „Sziszegő szél” – széles karmozdulatokkal a söprést utánozzuk, a vers végén ismét leguggolunk.

Polgár István: Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.

Így játszd:

Babával: az ölben ülő baba kezeit kezeinkbe fogjuk és egyenletesen tapsoltatjuk.

Kisgyermekkel: az eső kopogását különböző hangszínekkel érzékeltetjük; kopogunk az asztalon, az ablakon, combunkra ütünk, két ujjunkkal tapsolunk egyik tenyerünkben. Ügyelünk rá, hogy a mozgás az egyenletes lüktetésnek, a vers negyed mérőinek megfelelő legyen. (A koppanások helyeit vastagabb betűvel jelöltük: Hull az eső. Monoton / koposát hallgatom. / Vendég kopog, ismerős: / bebocsátást kér az ősz.) Minél változatosabb hangszíneket használunk, annál érdekesebb a játék.

 

 

A következő versek kiválóan alkalmasak arra, hogy elmeséljük őket, elvarázsolva a gyermekeket, megragadva képzeletvilágukat:

 

Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

Fésüs Éva: Őszi dúdoló

Mit siratsz, te kismadár?
Elrepült a drága nyár.
Búzaszem nem terem
köd szitál a földeken.

Tarka lepke merre jársz?
Véget ért a lenge tánc
Itt az ősz, csendes ősz,
lopva lép a fürge őz.

Béka mondja: kutykurutty!
Kis porontyom, menj, aludj.
Jó gyerek nem brekeg,
téli álom lepte meg.

Fésűs Éva: Őszi kirándulás

Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.

Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.

Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.

Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.

Csukás István versét énekelhetjük is Kodály Zoltán dallamával:

Csukás István: De jó a dió

“De jó a dió!”
fütyül a rigó.
Vidám dala száll:
élni, jaj de jó!

Gyere, te rigó,
itt van a dió,
héja ropogó,
bele csudajó.

A versekhez, játékokhoz meghitt pillanatokat kívánunk!

Nyolc őszi vers játékkal – babáknak és kisgyermekeknek