Érzékszerveink közül hallásunk az, amely a legkorábban reagál a környezetből érkező ingerekre. Épp ezért fontos, hogy kellő figyelmet fordítsunk a magzat hallására. Lássuk, melyek a hallószerv fejlődésének főbb állomásai és milyen hangtartományokra, hangerősségre terjed ki az észlelés.

A fülecskék már a várandósság 4. hetében formálódni kezdenek, s a hallószerv fejlődése egészen a 16. hétig tart. A 24. héttől a magzat már aktívan észleli a környezet hangjait. A folyamat főbb állomásai a következők:

A hallószerv fejlődése
4. hét: a korai embrió külső ivarsejt rétege (ektoderma) vékonyodni kezd az utóagy-hólyag (rhombencephalon) két oldalán, ez a fülecskék fejlődésének legelső lépése
8. hét: megkezdődik a hallócsontocskák fejlődése
9. hét: beágyazódások jelennek meg ott, ahol a magzat külsőfüle hamarosan nőni fog
11. hét: megindul a dobhártya fejlődése
12. hét: a belső fülben található csiga eléri felnőtt méretét
16. hét: a belső fül teljesen kifejlődik
19. hét: a magzat már reagál a környezet bizonyos hangjaira
27. hét: a hallástartomány már lefedi a környezeti hangok többségét

A magzat hallásának fejlődése a hangmagasság észlelésének szempontjából fokozatosságot mutat. A Hepper (1994) korszakalkotó kísérletében vizsgált magzatok legkorábban 19. hetes korukban mutattak egyértelmű választ a külvilágból érkező hanghatásra. Az első hangmagasság, amire reagáltak 500 Hz-es volt, ami körülbelül az egyvonalas B hangnak felel meg. Fontos kiemelni, hogy ez a magasság a női énekhang egyik legkényelmesebb tartományában található. A hallástartomány ezt követően elsőként a mélyebb hangok felé bővül, a 27. hétig egészen 100–250 Hz-ig, tehát ettől fogva a magzat már a beszédhangot is képes észlelni, hiszen az átlagos női beszédhang-tartomány 165–255 Hz, a férfihangé pedig 85–180 Hz. Az észlelés a 33–35. hétre éri el az 1000 és a 3000 Hz-es magasságot, ami nagyjából annyit tesz, hogy a magzat már teljességében észlelni tudja egy szimfonikus zenekar hangzását az üstdobtól egészen a pikolóig.

Az észlelt hangtartomány bővülése
19. hét: 500 Hz (női énekhang kényelmes magassága)
27. hét: 100-500 Hz (férfi és női beszédhang hangtartománya)
33. hét: 100-3000 Hz (szimfonikus zenekar hangterjedelme)

A magzat hallása a várandósság előrehaladtával egyre érzékenyebbé válik, egyre halkabb ingerekre is reagál. Az azonban megfigyelhető, hogy az emberi beszéd és ének hangtartományában kisebb intenzitás is elegendő az észleléshez. Míg a 19. hét környékén – s később a magasabb hangoknál is – a várt reakció 100 dB (decibel) környékén következett be, addig a beszéd és ének tartományában a várandósság 30. hetétől már 80–90 dB is elegendő volt. Ez azt jelenti, hogy a magzathoz már a 19. héttől eljuthatnak a „trombita-erősségű” hangok, ám egy átlagos beszélgetés hangjait csupán a 30. hetet követően érzékeli majd. Teljesen más a helyzet az édesanya beszéd- és énekhangjával kapcsolatban, amelyet a csontok és belső üregek felerősítve, többszörös hangerővel közvetítenek a fejlődő babának. Ezt a magzat a harmadik trimesztertől már képes felismerni, figyelmesen követni, amit megnövekedett pulzusa is jelez ilyenkor. Sőt, születése után emlékezni is képes az ekkor hallott dallamokra, mondókákra.

Bár az édesanya testének védelme közel felére csökkenti a külvilág zajait, egyre több kutatás bizonyítja, hogy a hosszan tartó, erős zaj negatívan hat a fejlődésre (pl. Gupta és mtsai., 2018). A rendszeres, kellemetlen és hangos zajok rossz hatására egy Japánban végzett kísérlet hívta fel elsők közt a figyelmet, amely során azt tapasztalták, hogy az oszakai reptér mellett élő várandós anyák babái az átlaghoz képest kisebb testsúllyal jöttek a világra és magasabb volt közöttük a koraszülöttek aránya is (Schell és Ando, 1991). A New Orleansi Zenész Klinika a következő intervallumokban adja meg az egészségre nem ártalmas, rendszeres (napi szintű) hanghatások mértékét:

Megnyugtató azonban, hogy a nagyobb időközönként előforduló, viszonylag rövid ideig tartó erős hanghatások (pl. könnyűzenei koncert) esetében nem mutatható ki olyan hatás, amely káros lenne a magzat fejlődése szempontjából. Ilyenkor sem árt azonban szem előtt tartani a Foglalkozásbiztonsági és Egészségügyi Szolgálat (OSHA) ajánlását, miszerint semmiképp se tegyük ki magunkat 100 dB–110 dB-es hanghatásnak egy óránál tovább.

Dr. Asztalos Kata

Források:

Gupta, A., Gupta, A., Jain, K. és Gupta, S. (2018): Noise pollution and impact on children health. Indian J. Pediatr. 85. 4. 300–306.
Hepper, P. G. és Shahidullah, S. B. (1994): Development of fetal hearing. Archives of Disease in Childhood, 71. 81–87.
Schell, L. M., Ando, Y. (1991): Postnatal growth of children in relation to noise from Osaka airport. J Sound Vib. 151. 371–382.

Mit hall a magzat?
Cimke: